A Mikulás a gyerekek kedvence, kegyes hazugság ez, de a nagy kérdés az, mikor valljuk be nekik, hogy a puttonyos bácsi nem létezik.
Meddig tarthat a kegyes hazugság a Mikulásról, mikor jön el az idő, amikor be kell vallani a gyerekeknek, hogy a puttonyos bácsi nem létezik. Egyáltalán el kell-e mondani? Vagy füllentsünk róla, miközben arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy ne hazudjanak? – teszi fel a kérdést az nlc.hu. Ha egy házban gyerekek vannak, ott nagy eséllyel a Télapó is feltűnik december 6 reggelén. Hiszen a rénszarvas-szánon közlekedő puttonyos bácsi az ünnepi időszak egyik főszereplője. Egy olyan hagyomány, amelyet sok család igyekszik életben tartani.
De eljön a nap, amikor a gyerek megkérdezi: A Télapó tényleg létezik? Vigyázni kell a válasszal. Mert az igazság megrázó és traumatikus élményt okozhat a gyereknek.
Amennyiben átgondolt, érzékeny módon közelítjük meg a kérdést, még csak bűntudatot sem kell éreznünk, ha kegyes hazugságra kényszerülünk. A szakértők szerint ugyanis a helyzet ennél sokkal árnyaltabb.
Szüksége van a gyerekeknek a Mikulásra
A gyerekek a fantázia nagy mesterei. Könnyedén teremtenek láthatatlan barátokat, életre keltenek plüssállatokat. És hisznek abban, hogy a szekrényajtó bezárása távol tartja a szörnyeket. Ez a fajta mágikus gondolkodás teljesen normális a fejlődésükben. Sőt, segít nekik megküzdeni a félelmekkel és az ismeretlennel.
Ugyanebből a gyökérből nőnek ki a nagy ünnepi alakok is: a Mikulás, a húsvéti nyuszi vagy a Fogtündér. A kicsik lelkesen hisznek bennük, nekünk, felnőtteknek pedig támogatnunk ezt a hitet. Miért? Dr. Lynda Breen szociálpszichológus szerint a varázslatos szereplők, mint a Mikulás, a manók vagy a repülő rénszarvasok segítik a képzelőerő fejlődését.
A kreatív és több nézőpontból történő gondolkodást, a szociális készségeket, valamint olyan értékeket is erősítenek bennük, mint a remény, adakozás, családi összetartás.
És ahogy a gyerek fejlődik, a mágikus gondolkodás is fokozatosan halványul, a többség magától jön rá az igazságra a Mikulással kapcsolatban. Ezért a szakértők úgy vélik, ha a szülők túl korán mondják el az igazat, az könnyen okozhat rossz élményeket. Hiszen a karácsony sok gyerek számára éppen attól varázslatos, hogy olyasvalamiben hisznek, amit nem látnak.
Óvatosan kell bevallani, hogy a Mikulás nem létezik
A gyerekek különböző életkorokban jönnek rá az igazságra a Mikulással kapcsolatban. De a legtöbbjüknek körülbelül 8 éves korában múlik el a Télapóban való hite – derül ki egy 2018-as brit kutatásból.
Ez azonban nem egyik pillanatról a másikra történik. Egyik nap még hisznek, a másik nap már nem. Sokan az iskolában, az osztálytársaiktól vagy a kortársaiktól tudják meg az igazságot. Más gyerekek a Google-höz fordulnak, és maguk keresnek válaszokat a kérdéseikre. Egyes gyerekek pedig rajtakapják a szüleiket!
A kutatás szerint ugyanis sok gyerek meglátja, ahogy a szüleik teszik az ajándékokat a kiscsizmákba, vagy (ami még rosszabb!) elfogyasztják a Mikulásnak és a rénszarvasoknak kitett ételt. Az sem jó, ha visszatartjuk az igazságot, miközben a gyerek már aktívan keresi a választ. Végső soron a szülő megítélésén múlik, mikor érzi úgy, hogy a gyerek készen áll rá.
A gyerekek is rájönnek, hogy a Mikulás csak mese
„A legtöbb gyerek általában 7 és 10 éves kor között kezd el kételkedni abban, hogy a Mikulás valódi” – mondja Ray W. Christner pszichológus. Például olyan logikus kérdéseket tesz fel, mint hogyan fér be a kéményen? Gyanakszik, összevet információkat, vagy egyszerűen rákérdez arra, hogy létezik-e a Mikulás.
„Egyes szülők úgy döntenek, hogy már az első kérdéseknél elmondják az igazat. Mások inkább tovább táplálják a hitet a kételkedés korai szakaszában. Nincs jó vagy rossz válasz. De amikor a gyerek gyanakodni kezd, érdemes már kialakítani egy tervet arra, hogyan és mit szeretnénk neki reagálni.”
A szakértők egyetértenek abban, hogy érdemes őszintén, de finoman válaszolni a kérdésekre. Azért, hogy ne törjük össze a gyerek lelkét. A legjobb stratégia egy semleges, nyitott kérdés vagy visszakérdezés. Például: Te mit gondolsz a Mikulásról? Ez teret ad annak, hogy a gyerek a saját tempójában alakítsa ki a véleményét.
