Tolószékben él Lindsey Vonn olimpiai bajnok síelő, aki 41 évesen Olaszországban akart megszerezni az újabb címét.
A sportolónő korábban már visszavonult, de 41 évesen visszatért, ami borzalmas következményekkel járt. Az amerikai síelő nő a 2008-as játékokon, a kanadai Vancouverben szerezte meg lesiklásban az aranyérmet. Majd 2019 februárjában jelentette be visszavonulását, de idén februárban Milánóban ismét rajthoz állt. Mindössze 13 másodpercet tudott a pályán maradni, óriásit bukott. Mentőhelikopter vitte kórházba. Heteket töltött kórházban és majdnem elveszítette a bal lábát – írta az mno.
„Világelső voltam, az olimpia egyik nagy esélyese. Azért mentem oda, hogy bajnok legyek, most pedig tolószékben ülök – mesélte a sportoló. Kidolgozott stratégiája volt erre a versenyre. „A pálya elején volt az egyik kapu előtt volt egy kis perem. Ha ezen átfordulsz, balra tolódsz. Ezt hívják sodródásnak” – mondta Lindsey Vonn. A baj az volt, hogy ezen a peremen túlságosan gyorsan repült át.
Fatális hibát vétett a sportoló
A sodródás elmaradt, gyakorlatilag egyenesen száguldott tovább és a karja beleakadt a kapu egyik rúdjába. Vonn edzője, Aksel Lund Svindal azt mondta: ez egy nagyon apró hiba volt. Mégis végzetesnek bizonyult. „Eltört a lábam. A síléceim meg rajtam voltak. Megcsavarodott a lábam, és nem tudtam levenni a síléceimet. Nem tudtam mozdulni, és segítségért kiabáltam” – emlékezett Vonn a drámai pillanatokra.
A világ, a tévét nézők, a helyszínen lévők döbbenten figyelték, mi történik. Mentőhelikopter érkezett, az vitte el Vonnt a pályáról. Kaotikus jelenetek játszódtak le. Az orvosi személyzet megpróbálta kirángatni Vonnt a sisakjából, síszemüvegéből, ruhájából és sícipőjéből.
Sikítozott fájdalmában az olimpiai bajnok
„A kórházban először mindenféle fájdalomcsillapítót adtak” – idézte fel ezeket a perceket Vonn. „A gyógyszerek hatása nem tartott sokáig. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Ahogy csak bírtam, üvöltöttem, azt akartam, hogy vigyenek el onnan.” Az első vizsgálatok után az orvosi csapat úgy döntött, hogy Vonnt tovább kell szállítani egy nagyobb kórházba, Trevisóba. A helikopter megint felemelkedett, de Trevisóban alig tudott leszállni, mert a leszállópálya körül a fotósok és paparazzók botrányt csináltak.
Senki sem tudja, hogyan szivárgott ki a helyszín és az, hogy Vonn oda érkezik. A trevisói kórházban húsz főből álló orvosi csapat látta el Vonnt. Az első műtét jól sikerült, a sportoló az intenzív osztályra került. A sportolónak sikerült elaludnia. Amikor felébredt, a korábbinál is rettenetesebb fájdalmai voltak.
Lindsey hálás az orvosainak
A lába folyamatosan dagadni kezdett. Nagyon veszélyes állapot alakult ki. A lábában nőtt a nyomás, megvolt a veszélye annak, hogy Vonn idegkárosodást szenved. Ekkor merült fel először annak a lehetősége, hogy Vonn bal lábát amputálni kell. Vonn nagyon hálás a trevisói orvosainak és ápolóinak, ugyanakkor a kórházi napokat nem tudja elfelejteni.
„A gyötrő fájdalom elviselhetetlen volt, elképesztő mennyiségű gyógyszert kellett bevennem. Ehhez jön még az intenzív osztályon való tartózkodás: az ápolók háromóránként felébresztették, s olaszul beszéltek, amiből semmit sem értettem. Nem egyedül voltam a szobában, más betegek is feküdtek ott. Lindsey Vonn ma már az Egyesült Államokban, Utah államban lévő otthonában gyógyul. Ma már nem szed fájdalomcsillapítókat, s ennek is nagyon örül.
Volt, akit őt hibáztatta a balesetért
„A balesetem után sokan azt mondták, hogy ostobaság volt 41 évesen elindulni az olimpián. Azt is a fejemhez vágták, hogy elvettem más elől az indulás lehetőségét. Ez nem igaz. Nem vagyok őrült. Pontosan tudom, mire vagyok képes.”
Azt mondja, az is boldogsággal tölti el, hogy képes összefüggően beszélni. A gyógytornász minden reggel érkezik, hogy foglalkozzon vele. Délután pedig – ez szinte hihetetlen – már az edzőteremben van.
„Szeretem a kihívásokat. Tudtam, hogy a civil életben soha nem lesznek olyan kihívások, mint a pályán, síelés közben. Ez volt az oka annak, hogy visszatértem. Egy ideig jól bírtam versenyzés nélkül. De aztán rájöttem, mennyire hiányzik mindez. Nem akarom, hogy az emberek erre a balesetre emlékezzenek, s nem akarom, hogyha a nevemet olvassák, ez jusson az eszükbe.”
„Ez a 13 másodperc igazán tökéletes volt
Azt is elárulta, hogy csak a hazatérése után tudta elolvasni a neki írt üzeneteket. Nagyon sokan írtak neki. A brit királyi családból Vilmos herceg ezt: „Amilyen bátor és kitartó voltál, mindent elmond rólad. Sokat elárul a kitartásodról.” Ám Vonnra a legnagyobb hatást egy amerikai újságíró, Diane Sawyer üzenete tette. Miszerint az ember nem lehet egyszerre bátor és kényelmes is.
Már csak az a kérdés, mi fog ezek után történni? Épeszű ember nem gondolná, hogy innen van visszatérés. Vonn erre így felelt: „Nem szeretem a bezárt ajtókat, mert sosem lehet tudni, mi fog történni” – mondja. „Fogalmam sincs, milyen lesz az életem két, három vagy négy év múlva. Addigra már lehet két gyerekem. Lehet, hogy nem lesznek gyerekeim, és újra versenyezni akarok. Élhetnék Európában. Bármit csinálhatok.”
Mit üzen most Lindsey Vonn a világnak? „Ez az egész annyira szörnyű. Úgy érzem, ez volt a rettenetes utolsó futam, amivel befejeztem a karrieremet” – mondja Vonn. Aztán elhallgat. „Csak 13 másodpercig tudtam a pályán maradni. De ez a 13 másodperc igazán tökéletes volt.”