Két országot is megrázott a hír 12 éve, amikor a győri női kosarasok busza felborult, Natasa Kovacsevics bal lábát amputálták.
Több mint 12 és fél év telt el azóta, hogy Vitnyéd határában a győri női kosarasok csapatbusza balesetet szenvedett, a szerb Natasa Kovacsevics bal lábát amputálni kellett. A balesetben Tapodi Péter, az UNI Győr klubigazgatója a helyszínen meghalt. Fűzy Ákos vezetőedző a kórházba szállítás után hunyt el. Natasa akkor 19 éves volt. Európa egyik legnagyobb ígéretének tartották.
Most 31 esztendős exjátékos ma már két gyermek büszke édesanyja. Alapítványával hasonló sorsú fiatalokon segít. Lelki erejét mutatja, hogy a szörnyűségeket követően fel tudott állni a padlóról, és rövid időre a kosárlabdapályára is visszatért. Művégtaggal lépett pályára a Crvena zvezda színeiben.
„Időbe telt, mire eljutottam oda, hogy felfogjam, mi is történt azon a borzasztó napon. Az élet néha kegyetlenül nehéz. De rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem legalább folytatódott” – mesélte Natasa egy évvel a baleset után a blikk.hu-nak.
Sorstársain segít az egykori győri kosaras
„A balesetre már igyekszem nem gondolni, összeszedtem magam, sőt, még erősebb lettem lelkileg. Azonban sosem felejtem el az elhunyt barátaimat, Fűzy Ákost és Tapodi Pétert. Akiket örökre a szívembe zártam.”
Az egykori győri kosaras lány ma főállásban marketing-menedzserként dolgozik a szerb szövetségnél. És a nemzetközi szövetség (FIBA) technikai delegátusként alkalmazza. Emellett saját alapítványát is vezeti, amely hasonló sorsú, súlyos sérülésekkel, egészségi problémákkal küzdő fiatalokon segít. Natasa, akinek a történetéről néhány éve film is készült.
„A célunk, hogy senki se érezze magát egyedül, amikor ilyen nehézségeken megy keresztül. Nem csupán anyagi segítségnyújtásról van szó, a legfontosabb az érzelmi támogatás és a mentorálás. A legszebb pillanatok, amikor látjuk, hogy valaki szó szerint talpra áll. A lényeg a remény megőrzése – árulta el céljairól egy márciusi interjúban.
Natasa élete édesanyaként teljesedett ki igazán
Natasa élete édesanyaként teljesedett ki igazán.
„A gyerekeim, Sztrahinja és Szofija, a férjem, Vuk, ők igazolják, hogy a legnagyobb győzelmeknek semmi közük az eredményjelzőhöz, az érmekhez. Voltak a pályán pillanatok, amelyeket valóra vált álomként éltem meg, de a legnagyobb sikeremet azon a napon arattam, amikor eldöntöttem, hogy sem a jó, sem a rossz dolgok nem határozzák meg azt, hogy ki vagyok” – mondta.